U10 – Nem sikerült győzni, de nem baj!

2016-02-27 Dunaújváros, Országos Kenguru Bajnokság

DKKA Nyuszik – Újvárosi Szelek 76-37 (30-4, 6-10, büntetők: 5-2, 33-9, 2-12)

Pontszerzők: Bíró-Juhász Marcell 9, Pfeffer Viktória 8, Tóth Csongor 7, Köller Mónika 4, Mess Ferenc 4, Farkas Bátor 2, Mess Krisztián 2, Bödei Marcell 1

Újvárosi Szelek – Pusztaszabolcsi Tigrisek (0-10, 4-5, büntetők: 4-2, 2-6, 6-0)

Pontszerzők: Köller Mónika 7, Bíró-Juhász Marcell 3, Bödei Marcell 2, Tóth Csongor 2, Mess Krisztián 1, Pfeffer Viktória 1

Összefoglaló:

Több dolog is volt, amiért izgatottan vártuk a hétvégi 2. fordulót. Egyrészt teljes létszámmal – már, ami a nevezhető játékosok számát illeti – indultunk neki a szombati párharcoknak, másrészt ugyanazzal a két ellenféllel kellett megmérkőznünk, akikkel a bemutatkozó első fordulóban is. Az előbbi lehetőség volt az újabb, nemrég csatlakozott gyerekeknek, hogy belekóstoljanak az ismeretlen csapatok elleni játékba és mi, edzők láthassuk, hogyan teljesítenek versenyhelyzetben. Az utóbbi pedig arra, hogy, összevetve az előző tornával, felmérjük, mennyire volt eredményes az elmúlt egy hónap edzésmunkája.

Örömmel mondhatom, hogy mind Gábor bácsi, mind én, nagyon elégedettek voltunk mindkét meccsen mutatott teljesítménnyel. Hogy melyik csapat nyert, nem számít, az viszont annál inkább, hogy minden egyes gyerkőc lelkesen küzdött, örömmel vette a kihívást és láthatóan jól érezte magát. Azt hiszem, ez volt a legfontosabb, amit a hétvégén tanultunk – hogy nem kellett ‘helyettük’ akarnunk az oldalvonal mellől.

Az eredmények összehasonlítása már nem mutat egyértelmű képet. Az egy hónappal ezelőtti 27 ponthoz képest most 37-et sikerült a DKKA Nyusziknak dobni, ám a második összecsapásban, bár egy remek 6-0-ás hajrával zárt az erősebb ‘kísérleti ötösünk’, egy szoros küzdelemben mégis alulmaradtunk. Míg legutóbb a Tigrisek hagytak ki rengeteg dobást, most nekünk nem sikerült betalálnunk a gyűrűbe. Ez köszönhető részben annak is, hogy sokat dobáltunk rá messziről kényszerhelyzetekből, rossz szögekből, valamint, hogy a labdaszerzés után megiramodó játékosainkat rendre utolérte az ellenfél, elvéve a labdát, vagy megállásra kényszerítve minket. Bátrabban, komolyabb lendülettel és többet kell a jövőben kosárra törnünk és ziccereket dobnunk! Sokat lendíthetnénk a játékunkon azzal is, ha többet – vagy mindig! – ugranánk a lepattanókért, nem csak nyújtózkodnánk értük, remélve, hogy a mi kezünkbe hullik a laszta. Ez a ‘kézmunka’ meg majd nagyon hasznos lesz a védekezésnél, amennyiben sikerült beérnünk a támadó labdás játékos elé. 🙂

Fontosnak tartom megemlíteni Krisztián mutatott játékát, aki, meg kell, hogy mondjam, sokszor, a kérésem ellenére az emberétől jócskán eltávolodott, de ugyanakkor, számomra meglepő előrelátással a passzsávokba remekül helyezkedve, nem egyszer szerzett fontos labdát és akasztotta meg az ellenfél rohamait. Kíváncsian várom, milyen fantasztikus képességek rejteznek még benne. A másik két ‘első bálozónk’, Dávid és Fecó is szépen küzdöttek, igyekeztek és komoly fejlődést mutattak az első edzéseikhez képest. Nagyon örültem még annak is, hogy labdaszerzés után mindenki rohant előre, a labda elé, ahogyan azt edzéseken is gyakoroljuk.

Természetesen van még min javítani a következő fordulóig, ami minden valószínűség szerint megint ugyanezen csapatok ellen lesz. Így viszont ismét remek alkalmunk nyílik majd megfigyelni, mennyire eredményes a munka, amit végzünk – gyerekek, edzők egyaránt.

You must be logged in to post a comment Login