U11-Szikra: újabb fantasztikus teljesítmény!

2017.03.04. Regionális Kenguru Bajnokság Székesfehérvár

Pákozdi Kócsagok – Újvárosi Szikra 23 – 22 (5 – 3 , 5 – 8, 10 – 6, 4 – 4,) büntető: 2 – 1

Pontszerzők: Köller Mónika: 14 p, Lendvai Martin: 5 p, Kassai Dávid: 2 p, Fatalin Enikő Noémi: 1 p, Varjú Veronika -, Homolya Tamás -,

Várpalotai Sárkányok – Újvárosi Szikra 21 – 19 (6 – 6, 4 -5, 4 -6, 7 – 2,) büntető: 2 – 3

Pontszerzők: Köller Mónika: 12 p, Lendvai Martin: 4 p, Kassai Dávid: 1 p, Varjú Veronika: 1 p, Homolya Tamás: 1 p, Fatlin Enikő Noémi -,

Kezdeném először is azzal, hogy a gyerekek nem nálam nevelkedtek, hivatalosan nem én vagyok az edzőjük és ezáltal, nem is nagyon ismertem őket, nem tudtam mire is számíthatok.

Kicsit foghíjasan vágtunk neki a fordulónak, mert hat gyerkőc tudott csak eljönni ( betegség és kisebb problémák miatt ),  Homolya Tominak pedig ez volt élete első mérkőzése.

Már a mérkőzés előtt láttam az arcokon, amit más csapatnál nem igazán szoktam, hogy mennyire átszellemülten és telis tele akarattal indultak neki a meccsnek. Nem is hazudtoltak meg, mert amit a pályán mutattak az számomra valami csoda volt. Küzdöttek- hajtottak, nem ismertek elveszett labdát, lendületesen támadták a gyűrűt, komolyan mondom, öröm volt nézni őket. Gábor bácsi szavaival élve „Pattogtak a pályán”. Időkérésekkel is csak azért szakítottuk meg a negyedeket, hogy egy kis lélegzethez jussanak.

Az első mérkőzésen fej-fej mellett haladtak a csapatok, minden negyed nagyon kiélezett volt. Hol nekünk sikerült jobban, hol ellenfelünknek. Talán az utolsó negyeden látszott, hogy a fáradtságtól kicsit megtörve, nem tudtunk már úgy koncentrálni a végkifejletre. Ezáltal sajnos 1 pontos vereséget szenvedtünk egy olyan csapattól, akik múltkor nagyobb arányú győzelmet arattak felettünk.

A második mérkőzést kis pihenő elteltével kezdtük. Látszott a fáradtság az arcokon, de az akarat, ami ezekben a gyerekekben van mindenen átsegítette őket. Ugyanolyan lendülettel hajtottak végig, mint az első mérkőzésen.  Itt is –  mint látható a negyedek alakulásánál  – elég szoros volt végig a küzdelem. Az utolsó negyedre bosszulta meg magát, hogy csak hatan tudtunk elmenni, mert igazán ott látszott hogy fejben és fizikálisan egyaránt elfáradtunk. De a küzdeni akarás és a lelkesedés hiányát egy másodpercig sem láttam az arcokon. Sajnos itt is vereség  lett a meccs vége, de úgy gondolom, semmi panaszunk nem lehet, le a kalappal a fiúk/lányok előtt.  Amit ott mutattak nekem, komolyan mondom, ezért érdemes foglakozni a gyerekekkel.  Minden egyes másodpercet megérdemelnek, amit velük együtt töltünk. Úgy érzem ez a csapat a jövőben még nagyon sokra hivatott.

Csak így tovább!

Hajrá Szikrák!

Attila

You must be logged in to post a comment Login