U12 lány – büszkék vagyunk!

2017.04.22. Regionális Gyermek Bajnokság Székesfehérvár

Dunaújvárosi Szitakötők – DKKA Tigrisek 8 – 71 (0 – 9, 2 – 23, Büntetők: 1 – 5, 1 – 20, 4 – 14)

Dunaújvárosi Sárkányok – Dunaújvárosi Szitakötők 45 – 15 (14 – 4, 9 – 2, Büntetők: 3 -2, 8 – 4, 11 -3)
Pontsz.: Varga Vivien 5, Szabó Zorka 2, Szoták Zoé 2, Szőke Dorina 2, Szentimrey Anna 2, Köller Mónika 1, Szalai Lili 1

Beszámoló:

Elég kemény megpróbáltatás előtt álltunk az utolsó forduló előtt, mert csak 7 fővel tudtunk nekivágni a mérkőzéseknek. Tudtuk, hogy fárasztó lesz, de ennek ellenére szépen küzdöttek a lányok.
Mindig elgondolkozom azon, hogy mit kell elvárnunk a lányoktól: hogy nyerjenek meccseket, vagy hogy ennek a bajnokságnak a végére álljanak össze egy csapattá, élvezzék a játékot és tanuljanak meg egymásért küzdeni? Úgy gondolom, az utóbbi kritériumnak sikerült eleget tennünk.
Látszik a lányokon, hogy mindent próbálnak megtenni a mérkőzések alatt. Sokat hibázunk? Igen. Ez a játék része, és ebből tudunk tanulni, ezekből a hibákból kell építkeznünk. Nem mindig jön össze, amit szeretnénk, de próbáljuk mindazokat megcsinálni, amiket edzéseken gyakorlunk. Hogy ez nem mindig sikerül pedig azt mutatja meg számunkra, hogy miket kell még gyakorolnunk.
Ne felejtsük el azt sem, hogy minden csapatnak előnye van velünk szemben. Régebb óta játszanak együtt, magasabbak, és még fizikálisan is erősebbek nálunk. Ezt jól mutatja az első meccs is, hogy a Tigrisek mennyivel magasabbak voltak, sőt, ha jól tudom, vannak a kereteikben olyan játékosok, akik a megyei válogatottban is szerepelnek. De szerintem 7 emberrel sem vallottunk szégyent. Kicsit álmosabban kezdtük, mint szerettem volna, de a 4. negyedre sikerült kellőképpen felpörögni a lányoknak.
A fiúk ellen pedig, hát az egy teljesen más légkör. Mivel ismerik egymást, sőt, még esetleg vannak osztálytársak is, nagyon nehéz játszani. Kicsit úgy érzem, hogy a lányok nem merik ellenük megmutatni, mire is képesek. Ez ma is látszott. Nagyon akartak és küzdöttek, de ma sajnos csak ennyire voltunk képesek. Azt se felejtsük el, hogy már a második mérkőzésünket játszottuk, és nagyon el is fáradtunk.
De ami számomra a legfontosabb, hogy az év elejéhez képest rengeteget fejlődtünk. Voltak nagyon szép megmozdulásaink, amiket jó volt visszalátni. A ziccereinken még sokat kell dolgoznunk, de nem adjuk fel és küzdünk tovább. Ha ez a keret jövőre is megmarad, akkor fog látszani igazán egy év elteltével, honnan hova jutottunk el.
Én nagyon büszke vagyok mindenkire!

Attila

You must be logged in to post a comment Login