Országos Junior fiú Bajnokság

Kanizsai KK – Dunaújvárosi Sárkányok U18 79 – 55 (28-13, 16-18, 13-14, 22-10)

Pontszerzők: Bak Máté: 22p, Szűcs Marcell: 17p, Kőhalmi Kálmán: 8p, Csépányi Olivér: 8p, Majdán Máté: -, Talpai Viktor: -, Molnár Kevin: -, Csendes Tibor: -, Orbán Soma: -,

Ahogy az eredmény alakulása is mutatja, sokkal több volt ebben a mérkőzésben, mint amit a végeredmény tükröz.

Az elején nagyon álmosan kezdtük a találkozót, ez talán annak a rovására is írható, hogy két kezdő játékosunk is épphogy kezdésre ért oda, és nem volt kellő idejük a bemelegítésre. A Kanizsa nem mutatott különösebben olyan játékot, amit nem tudtunk volna pályán megakadályozni, csupán nem voltunk elég agresszívak. Mindjárt az első negyedben összeszedtünk 15 pont hátrányt, ami végzetesnek bizonyult a mérkőzés kimenetelét illetően.

Nem volt szervezett a játékunk, inkább csak próbáltunk a saját fejünk után menni.

A második negyedben kértem a csapatot, hogy a zárások ellen erős kisegítéssel védekezzünk, és jobban figyeljünk a lepattanó labdákra. Ennek köszönhetően öt és fél percen keresztül ellenfelünk nem tudott kosarat szerezni. Így sikerült 8 pontra felzárkóznunk. Ellenfelünk rossz szériáját egy elrontott védekezés törte meg, melyből egy hárompontost kaptunk. A Kanizsa vérszemet kapott, és rendre beestek nekik azok a kosarak, amik – maradjunk annyiban – nem minden mérkőzésen sikerülnek. Ilyen a hazai pálya előnye.

A harmadik negyed inkább egy adok-kapokra hasonlított, felváltva estek a kosarak. Ellenfelünk nem is fölénk kerekedett, csak egyszerűen nem tudtak hibázni. Míg mi minden kosárral megszenvedtünk, mert minden kipördült a gyűrűből. Tartottuk a lépést, de itt is csak árva egy ponttal kerültünk közelebb.

A negyedik negyedben, éreztem, hogy megtört az akaratunk a sikertelen dobásaink miatt; de az is lehet, hogy fejben fáradtunk el. A helyzeteink megvoltak, de a védekezésünk szétesett. Lábunkból hiányzott az a plusz egy lépés, ami ahhoz kellet volna, hogy megállítsuk ellenfelünket.

Büntetődobásokban sem voltunk jók, egész meccsen 15-öt dobtunk mellé, ami nem vált előnyünkre.

Talán kicsit több szerencsével más lehetett volna a végeredmény. Búsulni nem kell, a következő mérkőzésre kell koncentrálni.

Szeretnék elbúcsúzni a csapattól, mint edző. Sok örömben és bánatban volt részünk. Küzdjetek tovább!

Drab Attila