U11 Solti Sárkányok – 8. forduló

A kosaras bajnokság utolsó fordulója volt szombaton Kiskunfélegyházán az FTSI Constantinum tornacsarnokában. Meglepetések sorozata volt ez a hétvége, hiszen először volt teljes a csapat, először utaztunk ennyire messzire (először tévedtem ekkorát az útirány megválasztásában és tévedtem el ennyiszer).
Utolsó forduló, teljes csapat, szülői szurkoló team, így minden megvolt arra, hogy eredményesen zárjuk le első versenyszezonunkat. A mesébe illő navigálásomnak köszönhetően késve érkeztünk. Szeretném itt most hálámat kifejezni a szervezőknek, bíróknak az ellenfél játékosainak és edzőjének a lojalitásukért!
Az első ellenfelünk a Kécskei Vidrák voltak. Nagyon jól kezdtük az első negyedet, (9-6 ) a második negyedben az ellenfél 5 ponttal megelőzött minket, a harmadik negyedben az ellenfél nagyon elhúzott, és a negyedik negyedre elfáradtunk.
5 pontos vereség, de el kell mondanom, büszke vagyok a csapatomra! Fegyelmezetten küzdött mindenki! Persze az eredményből adódik, hibáink bőséggel voltak. Kihagyott dobások, védekezési hiányosságok, eladott labdák, kishitűség. De olyan mérkőzésünk, ahol folyamatosan az eredményjelző táblát nézzük, mert hol mi, hol az ellenfél vezet, ahol maximális a figyelem a játékosoknál- némi kihagyással-, ahol mindenki a legtöbbet akarja kihozni magából és EGYÜTT küzd, na olyan ritkán adódik!

Kécskei Vidrák – Solti Sárkányok 40-35 (9-6; 7-17; 8-0; 16-12)

A második mérkőzést a hazai csapat ellen játszottuk. Időnk volt pihenni- egy mérkőzés-, amikor kicsit regenerálódhattunk, feltöltődhettünk. Miközben a pályán lévő két csapat játékát figyeltük EGYÜTT, kicsit átbeszéltük a hibáinkat, erősségeinket. Hazai csapat ellen játszani nem könnyű. Ilyen hazai csapat ellen pláne nem! – Bevallom most már, hogy nagyon tartottam a mérkőzéstől, főleg akkor, mikor felnéztem a lelátóra és egyre csak jöttek a szülők, nagyszülők, kis tesó, nagy tesó, keresztmama… – Nekünk is volt szurkoló táborunk! Nagymamából egy, szülőből négy és egyetlen nagy tesó, az utazó csapat hátránya. Remélem, egyszer, talán, talán egyszer, mi is lehetünk itthon, ahol eljönnek nekünk szurkolni, biztatni a rokonaink, barátaink! Amikor együtt ünnepelnek velünk, vagy veregeti meg a vállunkat az elért teljesítményünkért.

Solti Sárkányok – FTSI Constantinum 27-53 ( 12-8; 7-16; 6-11; 2-18 )

Az eredmények alakulása nem tudja megmutatni az átélt élményeket! Képtelenség azt az izgalmat csupán a számok realitásában értelmezni, amit akkor, ott átéltünk! A szurkolók hangját, a mérkőzés küzdelmeit, a csapatok hajráját. Átélni! Minden másodpercet végig izgulni! Minden labdamenetet, labdavezetést, átadást, védekezést, támadást, eladott, szerzett, dobott, leszedett labdát… és EGYÜTT. Együtt, csapatként! Küzdve, harcolva, megfeszítve.
A negyed eredményeken látszik a harmadik negyed végéig „partnerek” voltunk! Itt megjegyezném, saját táborunk mérkőzés végén tapasztalt rekedtségét, melyért hálásak vagyunk! Mentségünkre szóljon az a tény, hogy az előző mérkőzésünk is kemény volt, nagy szurkoló táborral rendelkező hazai csapat ellen játszottunk, és eltévedtünk, késtünk, miattam!
Szeretnék köszönetet mondani a bíróknak, hiszen a legnehezebb ennek a korcsoportnak igazságosan levezetni a mérkőzést! A szervezőknek, jegyzőkönyvvezető stábnak a figyelemért, a segítségükért!
Végtelenül HÁLÁS vagyok a szombati napért! Hálás a SZÜLŐKNEK! Hiszen végig ott vannak a csapat, a sportág mellett! Hálás a csapatomnak, hiszen jönnek, küzdenek, elviselnek. Az EGYESÜLETNEK, általuk gazdagodunk, élményeket, tapasztalatot szerzünk, edzhetünk, mérkőzhetünk. Az ISKOLÁNKNAK, hiszen vezetőink, tanáraink aktív részesei a teljesítményeinknek.
Köszönöm ezt a hétvégét! Csodálatos volt!

Suhajda Magdolna
edző