U16 lány – Pest Megyei Kadett bajnokság

Pest Megyei Kadett bajnokság 2020.02.02.

Monor SE – Dunaújvárosi Vadkutyák 98-56 (19-19, 29-18, 13-11, 37-8)

Pontszerzők:
Kezdők: Szilágyi Ágnes: 35 p, Szalai Lili: 6 p, Szoták Zoé: 4 p, Szántó Petra: 2 p,
Kupsza Noémi: 1 p,
Cserék: Köller Mónika: 7 p, Kőhalmi-Himfy Júlia: 1 p, Láng Nikolett: -,

Kevesen tudtunk elmenni erre a fordulóra. A csapat összetételt nézve, volt hat egészséges játékos, és két sérüléssel bajlódó. Videóelemzésekből próbáltunk felkészülni azokra az eshetőségekre, amiből biztosan tudtunk profitálni. Ezek egyszerű játékos kapcsolatok voltak.

Az első negyed szoros fej-fej melletti csatározást hozott. Volt egy időszak amikor mi voltunk jobbak és már vezettünk 5 ponttal is, de nem sikerült az eredményt megtartani, és a negyed vége egállal zárult.

A második etapban előjöttek a koncentrációs hibák, egyszerűen nem tudunk fókuszálni a feladatainkra. Olyan gyerekes hibákat követünk el, ami érthetetlen. A másik része pedig, hogy nincs bennünk meg az a tűz, ami a győzelemhez kellene. Nem vagyunk hajlandóak lehajolni a labdáért, vagy ha elrontunk valamit akkor megállunk a pályán és ostorozzuk magunkat, ahelyett, hogy próbálnánk kijavítani a hibánkat.

A harmadik felvonás megint szorosabb lett, de így sem tudtunk közelebb kerülni ellenfelünkhöz. Védekezésben zónára váltottunk, ezzel megzavarva a Monort. Sokat hibáztak, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. Nem játsszuk azt, amit tudunk és amiből eredményesek vagyunk. Néha azt érzem csak fejetlenül megyünk előre.

A negyedik negyedben megpecsételődött a sorsunk. Julcsi már a második negyedben kipontozódott, így már csak 7-en maradtunk. Móninak a térde fájt, két hónap pihenőből tért vissza. Zoénak is begörcsölt a lába, így már csak 5-en voltunk, aki hadra fogható volt. Menet közben Ági is egyre nehezebben kapott levegőt, ami miatt ő is a padra kényszerült. Négyen folytattuk tovább, öt ellen. Majd Petra is megállt a pálya közepén levegő után kapkodva. Miután ő is padra kényszerült 3-an fejeztük be ezt a mecset.
Ennek függvényében mindenki kezelje fenntartással ezt a közel 40 pontos vereséget.

Úgy gondolom, hogy az edzőkből is kezd kiveszni a fair-play gondolata. Amikor látják, hogy 3 fővel tud egy csapat csak pályán maradni, és akkor is csak űzik hajtják a játékosaikat, hogy minél jobban jöjjenek ki egy meccsből. Sajnos én ezzel nem tudok egyet érteni.

A hibáink ellenére nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert a lányok sérüléseikkel nem foglalkozva vissza akartak menni a pályára, mert nem akarták cserben hagyni csapatársaikat. Ezt hívják igazi csapatszellemnek. Viszont a gyerekek egészsége az én felelősségem, és ott abban az adott helyzetben nekem kell felelős döntést hoznom. Úgy gondolom, egy mérkőzés sem ér annyit, hogy a gyerek egészség rovására menjen.

Hajrá Vadkutyák!

Drab Attila
edző